Kedves Látogatónk!

Az első világháború felégette és megszüntette a régi Európát. Az egyenruhában pompázó uralkodók helyét majd mindenütt kalapos, tányérsapkás népvezérek, hivatásos politikusok vették át, akik már hatalmas tömegek előtt szónokoltak ácsolt emelvényeken. Ferenc József osztrák–magyar, II. Miklós orosz, II. Vilmos német, V. György angol uralkodó vagy akár V. Mehmed török szultán még úgy hihette, a világ örök törvényei szerint őket illeti meg népeik boldogításának, irányításának feladata. Mindez 1918-tól alapjaiban kérdőjeleződött meg. Évszázadokat megélt uralkodócsaládok váltak földönfutókká: volt, aki elmenekült, volt, akit egyszerűen lemondásra kényszerítettek és kisemmiztek, de akadt olyan is, ahol az uralkodót családjával együtt legyilkolták.

Máig vonz bennünket a 19. század második felének, az 1900-as évek első évtizedének – a Belle Époque, a boldog békeidők – varázslata. Erzsébet, a magyarok Sissy-je, a tragikus sorsú Rudolf trónörökös ma is népszerű a magyarok körében, akárcsak az ellentmondásos Ferenc Jóska, aki hatvannyolc éven át uralkodott, miközben sok kudarcot és még több sikert élt meg. Ferenc József pontosan tudta: halálával az Osztrák–Magyar Monarchia is sírba száll majd. Száz évvel az osztrák császár és magyar király halála után azzal szembesülünk, hogy bár a régi romjain új világ született, a 21. század emberét ma is elvarázsolja a régi világ ragyogása.

Ha belesünk életükbe, egy letűnt kor lenyomatai tárulnak fel előttünk.

Dr. Schmidt Mária

a Terror Háza Múzeum főigazgatója,
az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság tagja,
a XX. Század Intézet főigazgatója