Ferenc Ferdinánd (1863–1914)

Életrajz

1889-től az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

Rudolf koronaherceg öngyilkossága után ő lett a Monarchia trónörököse. A címmel és a szereppel járó feladatoknak kezdetben tüdőbetegsége miatt nem tudott eleget tenni, emiatt mellőzöttnek érezte magát. Rendkívüli akaraterővel és jó szellemi képességekkel rendelkezett. Keveseket fogadott barátságába, de hozzájuk feltétlenül hűséges volt. Mindazok iránt pedig, akik eljátszották a bizalmát vagy szembekerültek politikai akaratával, heves gyűlöletet táplált.

1900-ban szerelmi, de rangon aluli házasságot kötött Chotek Zsófia grófnővel, így le kellett mondania gyermekei trónigényéről. Szerető férj és példás családapa volt, feleségét a közvélemény a „szívek császárnéjának” nevezte el. A Monarchia föderatív átalakítására törekedett, és növelni kívánta az uralkodó irányítói szerepét. A délszláv törekvések pártfogójaként tekintettek rá. A magyarokat azonban nem szerette, és az ellenszenv kölcsönös maradt. Szenvedélyes vadász volt, emellett állattenyésztési és műemlékvédelmi tevékenysége is említésre méltó.

1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb terrorista Szarajevóban feleségével együtt meggyilkolta. Halála nem a valódi oka, csupán ürügye volt a bekövetkező európai testvérháborúnak.

 



„Tudom, hogy a nekem szánt golyó már ki van öntve.”
Kijelentése a merénylet évében
Alma Hannig: Ferenc Ferdinánd. Saxum, Budapest, 2014. 200-201. o.

„Holnap Szarajevóba utazom, este pedig indulok haza.”
Kijelentése a merénylet előtti napon
Franz Herre: Ferenc József élete és kora. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000. 433. o.

A kormányzat kötelessége megvédelmezni a békét.”
Christopher Clark: Alvajárók. Park, Budapest, 2015. 131. o.

„Mindenfelé jártunk az országban, és a szerb lakosság is, kivétel nélkül, olyan barátságosan, olyan szívélyesen és szeretettel üdvözölt, hogy csak a legnagyobb mértékben örülhetünk neki.”
Beate Hammond: Ferenc Ferdinánd trónörökös és Chotek Zsófia. Gabo, Budapest, 2015. 216. o.

„Polgármester úr! Idejövünk az ön városába látogatóba, s az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő! Ma még kapunk néhány golyót.”
Beate Hammond: Ferenc Ferdinánd trónörökös és Chotek Zsófia. Gabo, Budapest, 2015. 218. o.

„Ferenc Ferdinánd főherceg természetes, előkelő, ugyanakkor szerény fellépésével és lényével mindenhol nagyon jó benyomást keltett.”
Alma Hannig: Ferenc Ferdinánd. Saxum, Budapest, 2014. 72. o.




(Az idézetek a Merénylet folyosóján olvashatók)

 

 

 

Megosztás

További életrajzok

Ferenc Ferdinánd (1863–1914)

1889-től az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

Ferenc József (1830–1916)

1848-tól osztrák császár, 1867-től magyar király

Georges Clemenceau (1841–1929)

1906–1909 és 1917–1920 között Franciaország miniszterelnöke

I. Ferdinánd (1865–1927)

1914-től Románia királya

I. Péter (1844–1921)

(1844–1921), 1903-tól szerb király, 1918-tól szerb–horvát–szlovén király

II. Miklós (1868–1918)

orosz cár 1895-től 1917-ig

II. Vilmos (1859–1941)

porosz király, német császár 1888 és 1918 között

(Thomas) Woodrow Wilson (1856–1924)

1913 és 1921 között az Egyesült Államok elnöke

Rudolf (1858–1889)

Ferenc József fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

V. Mehmed (1844–1918)

1909-től az Ottomán Birodalom szultánja

Erzsébet királyné (Sissy) (1837–1898)

1854-től osztrák császárné, 1867-től magyar királyné

gróf Tisza István (1861–1918)

Magyarország miniszterelnöke 1903–1905, majd 1913–1917 között

V. György (1865–1936)

1910-től a brit világbirodalom királya

III. Viktor Emánuel (1869–1947)

1900-tól Olaszország királya, 1936-tól az Olasz Birodalom és Abesszínia császára, 1939-től Albánia királya