Édesapja pár hónapos uralkodása után váratlanul került a trónra. Egyik karja születése óta sérült volt, amit gyermekkorában rendkívül fájdalmas kezelésekkel próbáltak orvosolni. Ez is közrejátszhatott abban, hogy katonacsászárnak lássa és láttassa magát. Rajongott a műszaki újdonságokért, szívesen és sokat utazott. Érdekelte az építészet és támogatta az ipari fejlesztéseket. Szívesen szerepelt a médiában és tartott beszédeket.
Uralkodása alatt Németország rendkívüli ütemben fejlődött, gazdasági és politikai eredményeire támaszkodva a császár ambiciózus terveket szövögetett. A „későn érkezettek” türelmetlenségével kihívóként lépett fel a világot egymás között korábban már felosztó nagyhatalmakkal szemben. A Német Császárság létrejötte és gyors megerősödése kibillentette a britek által működtetett európai erőegyensúlyt, és amikor reális veszélyként merült fel, hogy a birodalom a tengereken is pozíciókat akar foglalni, a britek türelme elfogyott.
A világháború alatt egyre nagyobb beleszólást engedett a katonai vezetésnek, míg végül teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás. A háború elvesztése után, 1918-ban a győztesek lemondatták. Ekkori viselkedése felelőtlen és államférfiúhoz méltatlannak bizonyult, hiszen jelentős vagyonnal Hollandiába menekült, és kiszolgáltatott országát sorsára hagyta.
◆
„Eszköz vagyok Isten kezében.”
Königsbergi beszéd 1910. augusztus 25-én
Michael Balfour: The Kaiser and His Times. Penguin, London, 1975. 157. o.
„Mi németek csak Istentől félünk, de senki mástól a világon.”
Beszéd a Napóleon-elleni 1813-as felkelés 100. évfordulóján
Budapesti Hirlap, 1913. február 11. 13. o.
„Már nincsenek pártok, már csak Németország van.”
Megnyitóbeszéd a Reichstag ülésén, 1914. augusztus 4.
Verhandlungen des Reichstags. Stenographische Berichte 1914/16. 306. kötet, 1-2. o.
„A háború másképp ért véget, mint reméltük. A politikusaink kudarcot vallottak.”
II. Vilmos kijelentése 1918. szeptemberében
Fritz Fischer: Germany's Aims in the First World War. W. W. Norton, New York, 1967. 634. o.
(Az idézetek a Trónok termében és a VII. teremben olvashatók)