II. Vilmos (1859–1941)

Életrajz

porosz király, német császár 1888 és 1918 között

Édesapja pár hónapos uralkodása után váratlanul került a trónra. Egyik karja születése óta sérült volt, amit gyermekkorában rendkívül fájdalmas kezelésekkel próbáltak orvosolni. Ez is közrejátszhatott abban, hogy katonacsászárnak lássa és láttassa magát. Rajongott a műszaki újdonságokért, szívesen és sokat utazott. Érdekelte az építészet és támogatta az ipari fejlesztéseket. Szívesen szerepelt a médiában és tartott beszédeket.

Uralkodása alatt Németország rendkívüli ütemben fejlődött, gazdasági és politikai eredményeire támaszkodva a császár ambiciózus terveket szövögetett. A „későn érkezettek” türelmetlenségével kihívóként lépett fel a világot egymás között korábban már felosztó nagyhatalmakkal szemben. A Német Császárság létrejötte és gyors megerősödése kibillentette a britek által működtetett európai erőegyensúlyt, és amikor reális veszélyként merült fel, hogy a birodalom a tengereken is pozíciókat akar foglalni, a britek türelme elfogyott.

A világháború alatt egyre nagyobb beleszólást engedett a katonai vezetésnek, míg végül teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás. A háború elvesztése után, 1918-ban a győztesek lemondatták. Ekkori viselkedése felelőtlen és államférfiúhoz méltatlannak bizonyult, hiszen jelentős vagyonnal Hollandiába menekült, és kiszolgáltatott országát sorsára hagyta.

 


„Eszköz vagyok Isten kezében.”
Königsbergi beszéd 1910. augusztus 25-én

Michael Balfour: The Kaiser and His Times. Penguin, London, 1975. 157. o.

„Mi németek csak Istentől félünk, de senki mástól a világon.”

Beszéd a Napóleon-elleni 1813-as felkelés 100. évfordulóján
Budapesti Hirlap, 1913. február 11. 13. o.

„Már nincsenek pártok, már csak Németország van.”
Megnyitóbeszéd a Reichstag ülésén, 1914. augusztus 4.
Verhandlungen des Reichstags. Stenographische Berichte 1914/16. 306. kötet, 1-2. o.

„A háború másképp ért véget, mint reméltük. A politikusaink kudarcot vallottak.”
II. Vilmos kijelentése 1918. szeptemberében

Fritz Fischer: Germany's Aims in the First World War. W. W. Norton, New York, 1967. 634. o.

 

(Az idézetek a Trónok termében és a VII. teremben olvashatók)

 

 

 

Megosztás

További életrajzok

Ferenc Ferdinánd (1863–1914)

1889-től az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

Ferenc József (1830–1916)

1848-tól osztrák császár, 1867-től magyar király

Georges Clemenceau (1841–1929)

1906–1909 és 1917–1920 között Franciaország miniszterelnöke

I. Ferdinánd (1865–1927)

1914-től Románia királya

I. Péter (1844–1921)

(1844–1921), 1903-tól szerb király, 1918-tól szerb–horvát–szlovén király

II. Miklós (1868–1918)

orosz cár 1895-től 1917-ig

II. Vilmos (1859–1941)

porosz király, német császár 1888 és 1918 között

(Thomas) Woodrow Wilson (1856–1924)

1913 és 1921 között az Egyesült Államok elnöke

Rudolf (1858–1889)

Ferenc József fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

V. Mehmed (1844–1918)

1909-től az Ottomán Birodalom szultánja

Erzsébet királyné (Sissy) (1837–1898)

1854-től osztrák császárné, 1867-től magyar királyné

gróf Tisza István (1861–1918)

Magyarország miniszterelnöke 1903–1905, majd 1913–1917 között

V. György (1865–1936)

1910-től a brit világbirodalom királya

III. Viktor Emánuel (1869–1947)

1900-tól Olaszország királya, 1936-tól az Olasz Birodalom és Abesszínia császára, 1939-től Albánia királya