Georges Clemenceau 1865-ben orvosi diplomát szerzett, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol tanításból és újságírásból élt. Megnősült, és komolyan fontolóra vette, hogy véglegesen letelepedik, azonban 1869-ben mégis visszatért Franciaországba.

Igazi jakobinus szenvedély fűtötte. Mindent támadott: az egyházat, a polgárságot, a tekintélyt, a hadsereget. Radikális röplapok terjesztéséért két hónapot börtönben is töltött. Az ártatlanul meghurcolt Dreyfus kapitány védelmében több mint hatszáz (!) újságcikket írt. Szenvedélyes hazafi, radikális nacionalista, vagyis francia soviniszta volt.

Ezért is érdemelte ki a „Tigris” nevet. Utálata a Német Császárság iránt egész politikai pályáját meghatározta. Sokat utazott, kedvenc városa Karlsbad volt, ahova több mint húszszor ellátogatott. Szeretett jókat enni, számtalan szeretője volt. 1913-ban indult a francia elnöki posztért, de a választást régi politikai ellenfele, Poincaré nyerte.

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békekonferenciák egyik meghatározó tagja és a versailles-i békerendszer egyik fő megalkotója volt. Addigra, korábbi politikai nézeteit sutba dobva, a nemzetek önrendelkezési jogának legnagyobb ellenzőjévé vált. A háború lezárása után, 1920-ban újra indult az elnökválasztáson, de ismét vereséget szenvedett.

◆

„Életem minden gyűlölete Németország ellen irányult.”
Margaret MacMillan: Béketeremtők - Az 1919-es párizsi békekonferencia. Gabó, Budapest, 2005. 56. o.

„Amerika az egyetlen ország, mely úgy jutott el a barbarizmustól a hanyatlásig, hogy a kettő között nem volt civilizáció.”
Ralph Keyes: The Quote Verifier: Who Said What, Where, and When. St. Martin Griffin, New York, 2006. 251. o.

„Sokkal könnyebb háborúzni, mint békét kötni.”
Margaret MacMillan: Béketeremtők – Az 1919-es párizsi békekonferencia. Gabó, Budapest, 2005. 25. o.

(Az idézetek a Trónok termében és a Függőfolyosón olvashatók)