Georges Clemenceau (1841–1929)

Életrajz

1906–1909 és 1917–1920 között Franciaország miniszterelnöke

Georges Clemenceau 1865-ben orvosi diplomát szerzett, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol tanításból és újságírásból élt. Megnősült, és komolyan fontolóra vette, hogy véglegesen letelepedik, azonban 1869-ben mégis visszatért Franciaországba.

Igazi jakobinus szenvedély fűtötte. Mindent támadott: az egyházat, a polgárságot, a tekintélyt, a hadsereget. Radikális röplapok terjesztéséért két hónapot börtönben is töltött. Az ártatlanul meghurcolt Dreyfus kapitány védelmében több mint hatszáz (!) újságcikket írt. Szenvedélyes hazafi, radikális nacionalista, vagyis francia soviniszta volt.

Ezért is érdemelte ki a „Tigris” nevet. Utálata a Német Császárság iránt egész politikai pályáját meghatározta. Sokat utazott, kedvenc városa Karlsbad volt, ahova több mint húszszor ellátogatott. Szeretett jókat enni, számtalan szeretője volt. 1913-ban indult a francia elnöki posztért, de a választást régi politikai ellenfele, Poincaré nyerte.

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békekonferenciák egyik meghatározó tagja és a versailles-i békerendszer egyik fő megalkotója volt. Addigra, korábbi politikai nézeteit sutba dobva, a nemzetek önrendelkezési jogának legnagyobb ellenzőjévé vált. A háború lezárása után, 1920-ban újra indult az elnökválasztáson, de ismét vereséget szenvedett.


„Életem minden gyűlölete Németország ellen irányult.”
Margaret MacMillan: Béketeremtők - Az 1919-es párizsi békekonferencia. Gabó, Budapest, 2005. 56. o.

„Amerika az egyetlen ország, mely úgy jutott el a barbarizmustól a hanyatlásig, hogy a kettő között nem volt civilizáció.”
Ralph Keyes: The Quote Verifier: Who Said What, Where, and When. St. Martin Griffin, New York, 2006. 251. o.

„Sokkal könnyebb háborúzni, mint békét kötni.”
Margaret MacMillan: Béketeremtők – Az 1919-es párizsi békekonferencia. Gabó, Budapest, 2005. 25. o.

 

(Az idézetek a Trónok termében és a Függőfolyosón olvashatók)

 

 

Megosztás

További életrajzok

Ferenc Ferdinánd (1863–1914)

1889-től az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

Ferenc József (1830–1916)

1848-tól osztrák császár, 1867-től magyar király

Georges Clemenceau (1841–1929)

1906–1909 és 1917–1920 között Franciaország miniszterelnöke

I. Ferdinánd (1865–1927)

1914-től Románia királya

I. Péter (1844–1921)

(1844–1921), 1903-tól szerb király, 1918-tól szerb–horvát–szlovén király

II. Miklós (1868–1918)

orosz cár 1895-től 1917-ig

II. Vilmos (1859–1941)

porosz király, német császár 1888 és 1918 között

(Thomas) Woodrow Wilson (1856–1924)

1913 és 1921 között az Egyesült Államok elnöke

Rudolf (1858–1889)

Ferenc József fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

V. Mehmed (1844–1918)

1909-től az Ottomán Birodalom szultánja

Erzsébet királyné (Sissy) (1837–1898)

1854-től osztrák császárné, 1867-től magyar királyné

gróf Tisza István (1861–1918)

Magyarország miniszterelnöke 1903–1905, majd 1913–1917 között

V. György (1865–1936)

1910-től a brit világbirodalom királya

III. Viktor Emánuel (1869–1947)

1900-tól Olaszország királya, 1936-tól az Olasz Birodalom és Abesszínia császára, 1939-től Albánia királya