II. Miklós (1868–1918)

Életrajz

orosz cár 1895-től 1917-ig

II. Miklós inkább volt családfő, mintsem cár. Jobban vonzotta a hadsereg, mint a politika. Uralkodótársaihoz hasonlóan ő is rendszerint katonai egyenruhát és tányérsapkát viselt. Súlyos tehertételként élte meg, hogy egyetlen fiú örököse ritka betegségben szenvedett. Amikor fia ápolását egy Raszputyin nevű muzsik vette kézbe, a gyógyító szerzetes befolyását kiterjesztette a cárnéra, Alekszandra Fjodorovnára is. Széles körben hitelt adtak annak, hogy a cár helyett fontos politikai kérdésekben felesége, illetve az őt mozgató Raszputyin dönt.

A cár meg volt győződve arról, hogy Oroszországnak keletre kell terjeszkednie, hogy visszaverje az onnan jövő fenyegetést. 1905-ben az elvesztett orosz–japán háború zavargásokba torkollott és rámutatott trónja ingatagságára.

Szívesen töltötte idejét a szabadban, sportolással vagy fotózással. Gyermekeit és feleségét odaadóan szerette. A világháború végére, a katonai vereségek hatására belefáradt az uralkodásba, és 1917. március 3-án fellélegezve mondott le trónjáról. 1918. július 17-én Miklóst és családját a bolsevikok Jekatyerinburgban lemészárolták. A kivégzett cárt és családját az utókor mártírként tartja számon. A pravoszláv egyház 2000-ben szentté avatta őket.

 


„Itt a cár uralkodik, de a cárné kormányoz.”
Szergej Dmitrijevics Szazonov orosz külügyminiszter kijelentése a menesztése után
Maurice Paléologue: A cárok Oroszországa az első világháború alatt. Európa, Budapest, 1982. 313. o.

„Uram, segíts nekünk, védd meg és békítsd meg Oroszországot!”
A cár naplóbejegyzése a Japántól elszenvedett 1905-ös vereség után

Richard Pipes: Az orosz forradalom története. Európa, Budapest, 1997. 71. o.

„Ha Oroszország megmentéséhez áldozatra van szükség, úgy legyek én ez az áldozat.”
Elisabeth Heresch: II. Miklós – gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála. Magyar Könyvklub, Budapest, 1995. 190. o.

(Az idézetek a Trónok termében és a VI. teremben olvashatók)

 

 

Megosztás

További életrajzok

Ferenc Ferdinánd (1863–1914)

1889-től az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

Ferenc József (1830–1916)

1848-tól osztrák császár, 1867-től magyar király

Georges Clemenceau (1841–1929)

1906–1909 és 1917–1920 között Franciaország miniszterelnöke

I. Ferdinánd (1865–1927)

1914-től Románia királya

I. Péter (1844–1921)

(1844–1921), 1903-tól szerb király, 1918-tól szerb–horvát–szlovén király

II. Miklós (1868–1918)

orosz cár 1895-től 1917-ig

II. Vilmos (1859–1941)

porosz király, német császár 1888 és 1918 között

(Thomas) Woodrow Wilson (1856–1924)

1913 és 1921 között az Egyesült Államok elnöke

Rudolf (1858–1889)

Ferenc József fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

V. Mehmed (1844–1918)

1909-től az Ottomán Birodalom szultánja

Erzsébet királyné (Sissy) (1837–1898)

1854-től osztrák császárné, 1867-től magyar királyné

gróf Tisza István (1861–1918)

Magyarország miniszterelnöke 1903–1905, majd 1913–1917 között

V. György (1865–1936)

1910-től a brit világbirodalom királya

III. Viktor Emánuel (1869–1947)

1900-tól Olaszország királya, 1936-tól az Olasz Birodalom és Abesszínia császára, 1939-től Albánia királya