V. Mehmed (1844–1918)

Életrajz

1909-től az Ottomán Birodalom szultánja

Mehmed Resad 65 éves koráig elszigetelten, családja fogságában élt. Apja halála, majd bátyja megbuktatása után került hatalomra egy, a török birodalom történetében szokásosnak mondható palotaforradalom eredményeképpen. Rendkívüli műveltségű, jó szándékú, de könnyen befolyásolható volt, amit környezete igyekezett kihasználni. Görcsösen ragaszkodott mindenhez, ami régi, meg akarta állítani az időt, birodalmát megőrizni olyannak, amilyen.

Betegesen irtózott a technikai újdonságoktól, így például a mozgóképektől; ez az oka annak, hogy alig maradt fenn róla fotó vagy filmfelvétel.

Mehmed uralkodásához, névrokon felmenőivel szemben, nem a birodalom területének gyarapítása, hanem annak összeomlása fűződik. A birodalom végzete már trónra lépésének pillanatától elkerülhetetlennek tűnt.

A nemzetállami jövőben gondolkodó ifjútörökök mozgalma a szultán ellenére modernizálta a birodalmat, amelynek jövőjéről az 1918-as összeomlás után immár ők gondoskodtak.

 


„Az Igazhitűek Vezetője, a Muszlimok Kalifája Szent Háborúba szólít benneteket.”
Szultáni fatva az Oszmán Birodalom háborúba lépéséről
Lugosi Győző (szerk.): Dokumentumok a Közel-Kelet XX. századi történetéhez. L’ Harmattan, Budapest, 2006. 27. o.

„Ez a Szent Háború most szent kötelességünkké válik.”
Szultáni fatva az Oszmán Birodalom háborúba lépéséről

Lugosi Győző (szerk.): Dokumentumok a Közel-Kelet XX. századi történetéhez. L’ Harmattan, Budapest, 2006. 25. o.

„Muszlim harcosok! Allah segedelmével és a Próféta szellemi oltalmával győzni fogtok, megsemmisítitek a vallás ellenségeit, és a muszlim szíveket, az isteni ígérethez híven, örök boldogsággal töltitek majd be.”
Szultáni fatva az Oszmán Birodalom háborúba lépéséről

Lugosi Győző (szerk.): Dokumentumok a Közel-Kelet XX. századi történetéhez. L’ Harmattan, Budapest, 2006. 27. o.

„A törökök és magyarok nyelvi és faji rokonságára büszke vagyok, és a testvér magyarok mindig szívesen látott vendégeim lesznek.”
A szultán kijelentése egy magyar küldöttségnek 1910-ben

Budapesti Hírlap, 1910. május 7. 10. o.

(Az idézetek a Trónok termében és az V. teremben olvashatók)

 

 

 

 

Megosztás

További életrajzok

Ferenc Ferdinánd (1863–1914)

1889-től az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

Ferenc József (1830–1916)

1848-tól osztrák császár, 1867-től magyar király

Georges Clemenceau (1841–1929)

1906–1909 és 1917–1920 között Franciaország miniszterelnöke

I. Ferdinánd (1865–1927)

1914-től Románia királya

I. Péter (1844–1921)

(1844–1921), 1903-tól szerb király, 1918-tól szerb–horvát–szlovén király

II. Miklós (1868–1918)

orosz cár 1895-től 1917-ig

II. Vilmos (1859–1941)

porosz király, német császár 1888 és 1918 között

(Thomas) Woodrow Wilson (1856–1924)

1913 és 1921 között az Egyesült Államok elnöke

Rudolf (1858–1889)

Ferenc József fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

V. Mehmed (1844–1918)

1909-től az Ottomán Birodalom szultánja

Erzsébet királyné (Sissy) (1837–1898)

1854-től osztrák császárné, 1867-től magyar királyné

gróf Tisza István (1861–1918)

Magyarország miniszterelnöke 1903–1905, majd 1913–1917 között

V. György (1865–1936)

1910-től a brit világbirodalom királya

III. Viktor Emánuel (1869–1947)

1900-tól Olaszország királya, 1936-tól az Olasz Birodalom és Abesszínia császára, 1939-től Albánia királya