(Thomas) Woodrow Wilson (1856–1924)

Életrajz

1913 és 1921 között az Egyesült Államok elnöke

A Princeton Egyetem rektorából New Jersey állam kormányzója, majd az Egyesült Államok elnöke lett. Általában frakkot vagy öltönyt viselt, cilinderrel, kalappal, sétapálcájára támaszkodva, jellegzetes cvikkerével tekintve a világra.

Idealista volt, a pacifizmus híve. Háborús szerepvállalását keresztes háborúnak, ellenfeleit diktátoroknak minősítette, akikkel szemben kíméletlen volt. Az amerikai németeket és osztrákokat kollektíven üldözte. Ő hozta létre az első modern propagandaminisztériumot, és mindenkit börtönbüntetésre ítéltetett, aki nyíltan kritizálta a kormánya háborús politikáját.

A versailles-i békekonferencián gyors és önkényes döntéseket hozott. Békeműve békétlenül hagyta a kontinenst és a világot. A békéről és a Népszövetségről alkotott elképzeléseit az USA nem támogatta, ami megrendült egészségi állapotát végleg megviselte.

Első feleségétől, Ellen Louise Axsontól, 1913-ban bekövetkezett haláláig három lánya született. Második felesége, Edith Bolling Galt, Wilson 1919-ben elszenvedett agyvérzése után mandátuma végéig sokszor döntött férje helyett államügyekben.

Wilson elnöksége idején az Egyesült Államok végérvényesen a világpolitika színpadára lépett. Kezdetét vette az amerikai évszázad.

 


„A világot biztonságosabbá kell tenni a demokrácia számára.”
Az elnök háborúba lépést indokló beszéde a Kongresszusban, 1917. április 2.
US 65th Congress, 1st Session, Senate Document No. 5. Washington, 1917. 8. o.

„Az életem semmit sem érne, ha nem a vallásos hit lenne a mozgatórugója.”
1915-ben írott levele egy barátjának

Leon G. Stevens: One Nation Under God: A Facultal History of America’s Religious Heritage. Morgan James Publishing, New York, 2014. 100. o.

„Vezesd harcba ezt a népet, és elfelejti, hogy valaha is ismerte a toleranciát. Nemzetünk életét a legutolsó rostokig átjárja majd a könyörtelen brutalitás.”
Paul Johnson: A modern kor. A huszadik század igazi arca. XX. Századi Intézet, Budapest, 2000. 20. o.

„A régi hatalmi rendszerek és hatalmi egyensúly túlságosan sokszor kudarcot vallott."
Margaret Macmillan: Béketeremtők. Gabo, Budapest, 2005. 41. o.

„Isten nevében, tehetett volna bárki többet, mint amennyit én tettem, hogy megmutassam, mennyire vágyom a békére?”
Arthur S. Link: Woodrow Wilson and the Progressive Era 1910—1917. Harper & Row, New York, 1954. 213. o.



(Az idézetek a Trónok termében és a VII. teremben olvashatók)

 

 

 

Megosztás

További életrajzok

Ferenc Ferdinánd (1863–1914)

1889-től az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

Ferenc József (1830–1916)

1848-tól osztrák császár, 1867-től magyar király

Georges Clemenceau (1841–1929)

1906–1909 és 1917–1920 között Franciaország miniszterelnöke

I. Ferdinánd (1865–1927)

1914-től Románia királya

I. Péter (1844–1921)

(1844–1921), 1903-tól szerb király, 1918-tól szerb–horvát–szlovén király

II. Miklós (1868–1918)

orosz cár 1895-től 1917-ig

II. Vilmos (1859–1941)

porosz király, német császár 1888 és 1918 között

(Thomas) Woodrow Wilson (1856–1924)

1913 és 1921 között az Egyesült Államok elnöke

Rudolf (1858–1889)

Ferenc József fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

V. Mehmed (1844–1918)

1909-től az Ottomán Birodalom szultánja

Erzsébet királyné (Sissy) (1837–1898)

1854-től osztrák császárné, 1867-től magyar királyné

gróf Tisza István (1861–1918)

Magyarország miniszterelnöke 1903–1905, majd 1913–1917 között

V. György (1865–1936)

1910-től a brit világbirodalom királya

III. Viktor Emánuel (1869–1947)

1900-tól Olaszország királya, 1936-tól az Olasz Birodalom és Abesszínia császára, 1939-től Albánia királya