Apja, I. Umberto meggyilkolása után lépett a trónra. Viktor Emánuel 153 cm-es magasságával még a 19. századi normákhoz képest is alacsonynak számított. Szigorú katonai neveltetésben részesült. Négy nyelven beszélt. Lenyűgözte a történelem, a földrajz, a királydrámák és Shakespeare nagy kedvelője volt. Korának egyik legnagyobb érmegyűjtőjeként tartották számon, kollekciója több mint 100 ezer darabot számlált.

Ideje nagy részét birtokain töltötte, kedvelt foglalatossága volt naponta a napilapokban megjelenő sajtóhibák kijavítása, amivel akár három órát is elbíbelődött. Az első világháború alatt számos alkalommal látogatta meg katonáit a lövészárkokban. Kíséretével minden reggel a frontra hajtatott, esténként pedig egy vezérkari tisztnek kellett tájékoztatnia az aznapi harci cselekményekről. Az olasz hadseregben nagy népszerűségnek örvendett, katonái csak „Katonakirálynak” hívták. A Monarchiától elszenvedett megalázó caporettói vereség után nagy szerepe volt az olasz nemzeti egység helyreállításában.

◆

„A köztársasági államforma nem illik az olasz néphez.”
Robert D. Murphy: Diplomat Among Warriors. Doubleday, New York, 1964. 203. o.

„Az olaszok szívében még él a hazafiságnak az a hangja, amely mindenkor csodatettekre lelkesítette őket.”
Trónbeszéd 1900-ban
Budapesti Hírlap, 1900. augusztus 12. 4. o.

„Olaszország szövetségeseivel szemben szívélyesen barátságos magatartást fog tanúsítani: megfelelően a hármasszövetségnek.”
Távirat Ferenc Józsefnek, 1914. augusztus 2.
Pesti Napló, 1915. június 8. 2. o.

„Bajtársak, hamarosan újabb leckét adunk az osztrák–magyaroknak.”
III. Viktor Emánuel lelkesítő beszéde katonáinak egy szuronyroham előtt, 1915.
Alexander Robertson: Victor Emmanuel III King of Italy. G. Allen & Unwin, London, 1925. 121. o.

(Az idézetek a Trónok termében és az V. teremben olvashatók)