III. Viktor Emánuel (1869–1947)

Életrajz

1900-tól Olaszország királya, 1936-tól az Olasz Birodalom és Abesszínia császára, 1939-től Albánia királya

Apja, I. Umberto meggyilkolása után lépett a trónra. Viktor Emánuel 153 cm-es magasságával még a 19. századi normákhoz képest is alacsonynak számított. Szigorú katonai neveltetésben részesült. Négy nyelven beszélt. Lenyűgözte a történelem, a földrajz, a királydrámák és Shakespeare nagy kedvelője volt. Korának egyik legnagyobb érmegyűjtőjeként tartották számon, kollekciója több mint 100 ezer darabot számlált.

Ideje nagy részét birtokain töltötte, kedvelt foglalatossága volt naponta a napilapokban megjelenő sajtóhibák kijavítása, amivel akár három órát is elbíbelődött. Az első világháború alatt számos alkalommal látogatta meg katonáit a lövészárkokban. Kíséretével minden reggel a frontra hajtatott, esténként pedig egy vezérkari tisztnek kellett tájékoztatnia az aznapi harci cselekményekről. Az olasz hadseregben nagy népszerűségnek örvendett, katonái csak „Katonakirálynak” hívták. A Monarchiától elszenvedett megalázó caporettói vereség után nagy szerepe volt az olasz nemzeti egység helyreállításában.

 


„A köztársasági államforma nem illik az olasz néphez.”
Robert D. Murphy: Diplomat Among Warriors. Doubleday, New York, 1964. 203. o.

„Az olaszok szívében még él a hazafiságnak az a hangja, amely mindenkor csodatettekre lelkesítette őket.”
Trónbeszéd 1900-ban

Budapesti Hírlap, 1900. augusztus 12. 4. o.

„Olaszország szövetségeseivel szemben szívélyesen barátságos magatartást fog tanúsítani: megfelelően a hármasszövetségnek.”
Távirat Ferenc Józsefnek, 1914. augusztus 2.
Pesti Napló, 1915. június 8. 2. o.

„Bajtársak, hamarosan újabb leckét adunk az osztrák–magyaroknak.”
III. Viktor Emánuel lelkesítő beszéde katonáinak egy szuronyroham előtt, 1915.

Alexander Robertson: Victor Emmanuel III King of Italy. G. Allen & Unwin, London, 1925. 121. o.

(Az idézetek a Trónok termében és az V. teremben olvashatók)

 

 

Megosztás

További életrajzok

Ferenc Ferdinánd (1863–1914)

1889-től az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

Ferenc József (1830–1916)

1848-tól osztrák császár, 1867-től magyar király

Georges Clemenceau (1841–1929)

1906–1909 és 1917–1920 között Franciaország miniszterelnöke

I. Ferdinánd (1865–1927)

1914-től Románia királya

I. Péter (1844–1921)

(1844–1921), 1903-tól szerb király, 1918-tól szerb–horvát–szlovén király

II. Miklós (1868–1918)

orosz cár 1895-től 1917-ig

II. Vilmos (1859–1941)

porosz király, német császár 1888 és 1918 között

(Thomas) Woodrow Wilson (1856–1924)

1913 és 1921 között az Egyesült Államok elnöke

Rudolf (1858–1889)

Ferenc József fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse

V. Mehmed (1844–1918)

1909-től az Ottomán Birodalom szultánja

Erzsébet királyné (Sissy) (1837–1898)

1854-től osztrák császárné, 1867-től magyar királyné

gróf Tisza István (1861–1918)

Magyarország miniszterelnöke 1903–1905, majd 1913–1917 között

V. György (1865–1936)

1910-től a brit világbirodalom királya

III. Viktor Emánuel (1869–1947)

1900-tól Olaszország királya, 1936-tól az Olasz Birodalom és Abesszínia császára, 1939-től Albánia királya