Tehetsége, szellemi és politikai teljesítménye révén képes volt kilépni nagy jelentőségű édesapja, Tisza Kálmán árnyékából. Korának legszínvonalasabb egyetemein, Berlinben, Heidelbergben és Budapesten tanult. Miután családja ellenállása csillapodott, szerelmi házasságot kötött elsőfokú unokatestvérével, Tisza Ilonával.

Mélyen vallásos volt, a fényűző életmódot nem kedvelte. A református egyház életében is szerepet vállalt. Kortársai makacsnak, céltudatosnak és elszántnak látták. Elveiből nem volt hajlandó engedni, ezért ellenfelei egész politikai pályáján heves gyűlölettel viseltettek iránta. Ez vezetett többek között a legnagyobb politikai ellenfelével, Károlyi Mihállyal vívott párbajához is. A párbaj kiváltó oka az volt, hogy politikai ellentéteik miatt Károlyi nem fogadta Tisza köszönését.

Már 25 éves korától részt vett a politikában, kétszer is Magyarország miniszterelnöke lett. Meggyőződése volt, hogy a magyarság csak a Habsburg Birodalom részeként tud megmaradni, és hivatásának megfelelni. Felismerte, hogy a Monarchia hamarosan háborús konfliktusba keveredik, ezért sürgette az erre való felkészülést.

Tisza, kezdeti aggályai ellenére, 1914-ben beleegyezett a hadüzenetbe. Élete összefonódott a Monarchia sorsával. Az egyébként vértelen „őszirózsás forradalom” egyetlen áldozatává vált, amikor 1918-ban felesége szeme láttára merénylet áldozata lett.

◆

„A katasztrófát csak Isten kegyelme tartja távol tőlünk.”
Képviselőházi beszéd 1910-ben
Gróf Tisza István képviselőházi beszédei. IV. kötet, MTA, Budapest, 1937. 109. o.

„Egy nemzet azon egyének összessége, akik arra vágynak, és abban találják fel boldogságukat, hogyha együtt független és hatalmas államot alkotnak.”
Tőkéczki László: Tisza István eszmei, politikai arca. Kairosz, Budapest, 2000. 111. o.

(Az idézetek a III. teremben olvashatók)